Hadd szögezzem le az elején: azért nem olyan örülten epikus az a győzelem (a cím inkább válasz Imhotep uraság hasonló, eléggé negatív hangulatú szösszenetére. A különbség kettőnk között csupán annyi, hogy én tudom is, miről beszélek:P) Szóval a Diablo III jött, látott, és - nagyrészt a Blizzard rutinnak és az érdemi konkurencia hiányának köszönhetően - győzött.

A játék sikerességét az eladási adatok is alátámasztják.Meg egyébként is hónapok óta már a csapból is ez folyik, ugye.

Na de mégis mennyire lett jó játék? Felér a legendás elődökhöz? A tovább mögött kifejtem a véleményemet!

A Diablo III jelenleg magyarországon az üzletekben gyakorlatilag nem kapható. A digitális verzió ára pedig majdnem eléri a 17 ezer forintot. Nehéz megmondani, hogy a játék megéri-e ezt a magas vételárat, hiszen ez ember és kereset kérdése. De egy dolog biztos: a játék kurva drága!

Na de lássuk, hogy mit kapunk a pénzünkért:

Röviden összefoglalva, 4 fejezetnyi gyakást, pár remek videót, egy jó történetet, a 2. résznél életképesebb coop módot, és az évek során kissé fakult, de még mindig jelenlévő Blizzard minőséget.

Na de bontsuk ki egy kicsit jobban a dolgokat! Kezdve a fekete levessel:

A játék kis túlzással 12 éve készül. A készítők saját bevallásuk szerint már ennyi ideje nekiestek az ötletelésnek. Mindez a Blizzardnál nem nagy szó, viszont azt kell mondanom, ez a 12 éves fejlesztés bár süt a játék minden egyes porcikájáról, még is több tartalmat kellene, hogy jelentsen, ennyi idő után.

Ne kerülgessük a forró kását, a játék rövid! Nem annyira, mint manapság, a laza délután alatt kitolható CoD-ok világában a játékok zöme, de egy Diablótól az ember 16-18 óra játékidőnél többet vár. És sajnos a rövidségre rájátszik a játék túlzott könnyűsége is. És most senki ne vágjon nekem vissza azzal, hogy ott az Inferno szint, az nehéz is, meg hónapokat el is lehet tökölni vele. Ez így volt a Diablo 2-ben is (igaz ott csak Hell fokozatig tartott a móka), ennek ellenére a single player része valamivel hosszabb, és sokkal nehezebb volt, mint a 3. rész esetében.

Búsul a barbár, mert mindjárt itt a játék vége...

A játékot péntek este kezdtem el játszani, és vasárnap délután már ki is fektettem a terror lordját; tettem ezt úgy, hogy minden szaros zeg-zugba benéztem, és a játékidőt félnapnyi internetprobléma, majd routercsere, továbbá szombat este egy szolídabb bográcsparti is megszakította.

A nőiesített Diablóval egyébként furcsa mód nem volt gondom, és egészen szórakoztató volt a végső harc, mégha mindennemű kihívást nélkülözött is normal fokozaton.

Továbbá személy szerint nagy laggokkal szerencsére nem találkoztam, de továbbra is a faszom ki van az online DRM rendszerével.

Azóta egyébként már nightmare-en tolom, és az ellenfelek szépen megemberesedtek, de a normal fokozat akkor is túl könnyűre sikeredett. Számszerint 4x haltam meg. Körülbelül ugyanennyiszer haraptam fűbe Dio2-ben az Act 1 végi Andariel mérgezéseitől is. De ami a legbosszantóbb, hogy ezek közül a halálok közül egyik sem fejezetvégi főboss ellen sikerült. Diablo konkrétan félig se tudta levenni a barbárom health-ét. A Blizzard tudatosan építette fel úgy a kihívásokat, hogy a főbossokig eljutni nehezebb legyen, mint maguk a főellenségek. Mindezt persze az online játék érdekében. A single player meg ezzel szépen háttérbe szorult. Na ennek nagyon nem örülünk, Vincent!

Tehát összefoglalva, a játék legnagyobb hibája a rövidsége, és a normal difficultyn a nehézség belövésének szándékos elbaszarintása. Sokáig gondolkodtam azon, hogy a sztorit melyik oldalra hozzam ki. A kérdés nem olyan egyszerű, mint elsőre azt gondolná az ember. Egyrészt, a sztori önmagában jó, és izgalmas, de teljesen kiszámítható. Az első Act elején szinte tudod, hogy mi lesz a vége.

Megpróbáltam ezt a problémát más oldalról megközelíteni, és rájöttem, hogy a sztorival nem az a gond, hogy önmagában kiszámítható, hanem az, hogy az internetet elöntött tengernyi információból már jó előre össze lehetett rakni. Azok a fanok, akik 12 évvel ezelőtt egy kolostorba vonultak, távol a külvilág spoilerező zajától, minden bizonnyal tátott szájjal lesik majd a sztori csavarjait (na jó ne túlozzunk :D). Ez még mindig a Blizzard PR osztályának a baklövése, de tulajdonképpen megbocsájtható. Így, a remekbe szabott átvezető cinematicok hatására a sztorit végül pluszba hozom ki. 

Éberebb olvasóink talán észrevették, hogy közben ravaszul átcsúsztunk a pozitívumok oldalára.

Azért, mielőtt még végleg átcsapnánk istenítésbe, a cinematic videók kapcsán megemlíteném, hogy bár egytől egyik fergetegesen sikerültek, a sok rövid, rajzolt átvezetés igazából nem sokat ért. Persze ez csak az én véleményem, de ezek helyett a sok, félperces, semmitmondó monológok helyett ha kaptunk volna még 1 cinematicot, én annak jobban örültem volna. Nincs velük baj igazából. Ahogy unokabátyám mondaná: nem rosszak, de a jótól is messze vannak.

Valahogy az opening cinematic rajzolt képsorai sokkal ütősebbek voltak

Na de akkor masírozzunk át már tényleg a pozitívumokhoz!

Itt rögtön ki is emelném, az általam már a béta során is éltetett grafikát. Első végigjátszásom alkalmával szándékosan nem használtam a dark modot, kiváncsi voltam, mit tud a játék ezekkel a néhol kissé túl élénk, túl világos színárnyalatokkal. Nos, el kell ismernem, a játék így is jól teljesített, a legtöbb helyszínen a hangulat kellőképpen átjött. Azért persze továbbra is javaslom a dark mod mértékletes használatát, de csak ésszel gyerekek, mert azért ez a buherós mod se tökéletes, és ugyanúgy rendelkezik az általa megjelenített képi világ hátrányokkal is.

Szóval ennek ellenére, vagy éppen ezek után, de a grafikát, főként a barátságos gépigény fejében, gyakorlatilag tökéletesre értékelném. Pontosan azt kaptam, amit vártam!

Karakterekből csak a barbárt próbáltam ki egyelőre, de nem kellett csalódnom benne. Látszik, hogy a Blizzardos srácok milyen szeretettel alakították ki a kasztot. (Már csak emiatt is instant kedvencemmé vált.)

Csakúgy, mint a játékélményt. A Diablo 3 bizonyos területeken egyszerűsödött, mondhatni casualosodott (automatikusan eloszló statok, az új talent-rendszer), más pontokon pedig érdekes újításokat, és egyéb bonyolításokat hoztak be. Például lehet, hogy mostantól a Jewelcrafterrel ki tudjuk vetetni a gem-et a cuccunkból, úgy, hogy a gemet, és a tárgyat is visszakapjuk, viszont a több kisebb gem nagyobbá tételét is ő végzi, méghozzá fényesen csillogó aranypénzért. 

Maga a játékmechanika hűen idézi az elődöket, de van benne annyi új érdekesség, hogy ne únjuk el magunkat. A fejezetek közül az Act 1 egy jól sikerült bemelegítő, aminek a végén azért már szépen belecsapunk a lecsóba. Ezután kissé visszaesésnek, már-már csalódásnak éreztem a sivatagos 2. fejezetet, ahol sajnos sem a történet, sem a dizájn nem tudott annyira magával ragadni. De elmondható, hogy a fejezet végén, amikor a téteket már megtették, és mindenki mutatja a lapját, elég szépen beindul a buli. És ez a lendület visz minket tovább személyes kedvencemig, a 3. fejezetig. Amikor is visszatérünk a barbárok fagyos környezetébe, hogy megrendszabályozzuk az Arreat kráteréből előözönlő démoni hordákat. Itt már nincs megállás, és az utunk egyenesen a Mennyekbe vezet, ahol szintén elszabadult a gonosz, nem is akárhogy. A Menny megvalósítása már sokkal jobban tetszett, mint az Act 2-ben Caldeum városa. És az utolsó Act tényleg egy véget nem érő hullámvasút. Nagy negatívuma azonban, hogy rövid, de mint az állat. Olyan 3 óra alatt keresztülpörögtem vele a barbárommal. Viszont nagyon jó volt Tyrael barátunkkal vállt vállnak vetve együtt harcolni. És nem ez az egyetlen eset, amikor Tyrael vagy éppen Leah velünk tart egy kicsit bulizni. Ezek a részek hála istennek nagyon jól sikerültek.

Továbbá azt is el kell ismernem, hogy a followereket is megpróbálták minden lehetséges módon szimpatikussá tenni a játékos számára. Arról már igazán nem tehetnek, hogy én természetemnél fogva magányos harcos vagyok :)

Lássuk csak, mi van még hátra: a ZENE! Amilyen lassan, kissé döcögősen indul be, az utolsó 2 fejezetben olyannyira zseniálisat alkottak, ami felveszi a versenyt a Lord of Destruction legjobb dallamaival. Igaz, ezt a versenyt azért elbukja, de önmagában tekintve elmondható, hogy zene fronton ismét nagyot alkottak a Blizzardos zeneszerzők.

Az átvezető videók alatt, valamint a fő karakterek esetében a szinkron is zseniális, néhány kevésbé fontos karakter, és érthetetlen módon pár kaszt esetében azonban inkább csak hajszállal az átlag felettinek mondanám a szereplők hangjait. De összességében, már csak Tyrael és Cain hangja miatt is simán pluszban vagyunk ezen a téren is. Na meg ugye Imperius barátunk és kellemes orgánummal rendelkezett.

Mi maradt még hátra? Talán a végső véleménnyilvánítás!

Egye fene, dobok egy pontozást is, vannak, akiknek ez a mániájuk, hát most tessék:

8/10

A Diablo 3 egy nagyon jó játék lett, de a legenda ujjáteremtése még várat magára. Kis szerencsével csak az első kiegészítő lemezig. Mert ne feledjük, tulajdonképpen a Diablo 2 esetében is valahogy így történt ez. Sajnos vannak bosszantó dolgok, mint az online single player, és a magas ár, mégis azt kell mondanom, hogy habár a Blizzard már túl van a saját csúcsán - ami az általa gyártott játékok minőségét illeti -, mégsem kell szégyenkezniük legújabb csemetéjük miatt. Aki ugyan egy kicsit még fiatal és bohó, de egy LoD-hoz hasonló színvonalú kiegészítő lemezzel még fényes jövő állhat előtte.