Na gyerekek, remélhetőleg most már tényleg mindenki hazaért mindenhonnan, mindenhova. Aki esetleg mégsem, az várja türelmesen a minden bizonnyal hamarosan érkező sms-t segítséget.
Hol voltatok, amikor szükség lett volna rátok, angyalkáim?
Persze, elvileg a nehezén már túl vagyunk. Nekem a péntek reggel volt a legneccesebb, igaz viszonylag szerencsésenek mondhatom magam, hiszen miután bemondták, hogy a buszok már nem közlekednek, átbaktatva a vonatokhoz alig 3 órával később már az otthonom boldogságában élvezhettem azt a pár órát, ami még hátra volt munkakezdésig...
Na de a sztori ekkor vett bizarr fordulatot, amikor mindenki kedvenc vendégbloggere és beszivárgó egysége, Pozzi egyszercsak szó nélkül megjelent nálam. Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy most hoppanált a szentem, vagy csak Scotty sugározta be az előszobába. Mondjuk zavarodott, alváshiányos elmém inkább nem is nagyon kereste a megoldást, csak később merült fel bennem, hogy rákérdezzek, hogy a fenébe is került ő akkor és aznap az én kicsi hajlékomba?
Eme kérdésemre álljon itt a jellegzetesen Pozzis válasz:
Na hát erre mit lehetne mondani?
Ha Pozzi nem lenne, kitalálná saját magát!
