Az előző garázsfejlesztős kitekintés után most következzen egyéni PC történelmem folytatása:
Szóval, valahol ott hagytuk abba legutóbb, hogy sikerült szert tenni egy 486-osra. El is voltunk ájulva tőle, egyből fel is került rá a csodálatos Windows 95 operációs rendszer (ezzel együtt megismerkedhettünk a kéthavonta oprendszer újratelepítés bájosan romantikus elfoglaltságával is).
Az X-com játékokban az ellenfél köre végre kábé 1 perc alatt lezajlott, ami külön örömmel töltött el minket. Ekkor ismerkedtem meg a Diablo 1-el, ami a 8 mega RAM-on már éppen eldöcögött, valamint a valós idejű stratégia stílusával is a Command & Conquer nevű játéknak köszönhetően. Mintha lett volna valami StarCraft nevű izé is ettől a Blizzard vagy hogyhívják nevű nem túl híres fejlesztőcsapattól, de amennyire emlékszem, az istennek sem akart elindulni.
Sajnos a 486-osnak is megvoltak a maga határai ugye. A mai napig emlékszem például, hogy mp3-at csak úgy lehetett rajta hallgatni, ha közben nem birizgáltuk még az egeret sem, mert már attól szaggatni kezdett a hang. Na persze, akkoriban örültünk, hogy egyáltalán tudunk mp3-at hallgatni, amiből egy cd-re ugye legrosszabb esetben is 8-10 zenei album simán ráment. Itt ezen a ponton mi rá is jöttünk arra, amire a zenei kiadók a mai napig nem eszméltek rá: bizony van egy felső határa annak az összegnek, amit egy albumért el lehet kérni... ráadásul az albumban zenevásárlás legtöbbször nem is összeegyeztethető a zenei izléssel. Na de hol volt akkoriban még az iTunes és társai...
Tehát, a StarCraft egyelőre kimaradt, a WarCraft 2-vel viszont iszonyú jókat szórakoztam. Ekkor szereztünk egy Cheat gyüjteményt (ha jól emlékszem ez már a Cheatland-féle volt), és persze egyből rákaptunk az orrba-szájba csítelésre.
Aztán jött az X-com mellett talán másik legnagyobb "pentium korszak előtti" játékélményem, melyet az Imperium Galactica nevű magyar fejlesztésű (!) játék testesített meg. Ez volt az a játék, ahol rádöbbentem, hogy a csítelés jó mulatság lehet ugyan, de a játék rendes végigjátszása során mindenáron kerülendő. Történt ugyanis, hogy első végigjátszásra azzal kezdtem, h csíttel a legmagasabb fokra juttattam magam. Aztán mikor másodszor toltam le, már nem használtam cheat kódokat, és meglepődtem, hiszen a játéknak története is volt. Mindebből persze csitelés közben kimaradtam, plusz az igazi kihívásból, ennek köszönhetően az igazi játékélményből is. Azóta a cheat kódokat tényleg nem használom másra, mint esetleg a vicces lehetőségek kipróbálására (erről majd fogok szót ejteni egy következő részben, a Jedi Knight játékokkal kapcsolatban... ha nem felejtem el).
Na szóval, a 486-oshoz a legszebb játékos emlékeim egy jelentős része köthető, mégis ekkor már hajtott minket a PC gémerek hálátlan istensége, a fejlesztés, és tudtuk, bizony haladni kell a korral.
Nem is váratott sokáig magára a 166-os Pentium 1-es masina megérkezése. Az első olyan számítógép, amibe anyagilag, ha minimális összeggel is, de jómagam is beszálltam.
Ezen már csak úgy süvített a StarCraft, és ez volt az a pont, ahol rádöbbentem, hogy a világ legjobb játékai a Blizzard Entertainment keze alól kerülnek ki. Bizony nem volt kérdéses, a WarCraft, StarCraft és Diablo univerzumok lemostak minden vetélytársat a porondról, és bár az ősblizzard sokat veszített a szememben a renoméjából, ez a helyzet tulajdonképpen a mai napig nem változott (jelenleg épp abban reménykedem, hogy a Diablo 3. részével ismét megerősítik ezt).
Természetesen a Diablo 2 is jött, látott, és szaggatott, mint az állat. De hősünket ezzel nem lehetett eltántorítani:) Mondjuk, az is igaz, hogy ekkoriban, a kiegészítő lemez előtt még egészen másmilyen volt a dio 2 élmény. Nem feltétlenül jobb, csak más. Plusz akkoriban még Diablo uraság se fila táskát dobott :)
Az olyan játékok, mint a Quake, vagy a Doom, esetleg a Duke 3D be kell vallanom, hogy ekkoriban még csak a fél órás kikapcsolódás kategóriát jelentették, két stratégia, vagy szerepjáték között. Csak később, a LAN-partyk megismerése után jöttem rá, miből is maradtam ki akkoriban. De ez már a Pentim III-as masina megvétele után történt, ami pedig már egy másik történet.
De megígérem, legközelebb ezzel folytatom, addig is ne feledjétek: már a nosztalgia sem a régi! ;)
