És most jöjjön retró visszatekintésem második része. Szóval valahol a 90-es évek közepe után hagytuk abba legutóbb.
A 64 magos processzoroktól még messze jártunk, családunk szeme fénye egy 386-os masina volt. Mondanom sem kell, a gépszörny már akkoriban is eléggé elavultnak számított, de hát a kis pénzből örültünk, ha kitartást tudtunk:)
Továbbá a maga után enyhén negatív szájízt hagyó Commodore után a 386-os képességei lenyűgözőnek tűntek. Ekkor találkoztam életem első igazi, nyomot hagyó játékaival. A teljesség igénye nélkül meglátjuk, ezekből mi jut a mai napig eszembe:
Óh, az a csodálatos "a fektetett gépház tetején a monitor" elrendezés...
Egyik első kedvencünk volt a Scorched Earth nevű tankos játék. Nem hiszem, hogy létezik, aki ne találkozott volna vele, ha máshol nem az iskolai informatika órák alkalmával. Áh, a jó öreg Scorch!
Nem volt túl bonyolult: hegyvidéken, dimben-dombon tankok egymást próbálták kilőni. Különféle fegyvereket lehetett vásárolni, amik különbözőképp működtek, így a célzásba ezt is bele kellett számolni. Jó kis móka volt, volt hogy 4-en is a gép elé ültünk, és főtt kukoricát majszolva káromkodtunk egymás szerencsés lövései láttán.
A nagy öregekkel, mint Pacman, Tetrisz, és midnenféle sakk- és egyéb logikai programok annyira sok időt nem töltöttem. Egyedül talán a Tim nevű csavaros logikai játék volt az, ami kicsit is meg tudott fogni akkoriban. Tetszetős fejtörőivel jó szórakozás volt elszenvedni. Persze nem tagadom, a legjobb szórakozás a macskát dobálni, leejteni volt:)
Volt még egy Inc néven futó űrhajós lövölde, amiben a kis űrhajót az egérrel irányíthattuk, és mindenféle vad aszteroida mezőkön kellett végigkalimpálni vele. Sajnos ennél többre nem emlékszem a játékkal kapcsolatban.
Annál jobban emlékszem a Prince sorozat első részére, vagy a Dyna Blasterre. A két játék természetesen teljesen különböző volt. Az egyikben egy hercegnőt kellett megmentenünk, egyre nehezedő pályákon kereszül, ellenfelek hordájával végezve... és a másik volt a Prince :) (It's a joke! /Craig Ferguson/)
Ok, a Prince-től én valahogy nem estem hanyatt. Meg mondjuk a Dyna Blastertől sem, de abból viszont igazi családi közönségkedvenc lett. Bárki, aki ismeri a játékot, tudja, hogy mit jelent a heves "Beszorultam!" kiáltozás. És lájkoljatok minket, ha a felsős matekfüzetetekből egy vagy több lap nektek is fenn volt tartva a különböző pályák kódjainak ;)
Sok egyéb játék volt még, amivel akkoriban kockultunk, de az időszak sajnos nagyon összefolyik a nemsokkal ezután érkező 486-os korszakommal, így óvatosan próbálok a játékokról írni, lévén nagyobb részükkel már a 486 DX2 66-os csodamasinán ismerkedtem meg. Egy utolsó játékot mégis kiemelnék, amely UFO vagy X-Com néven futott, és mindjárt 2 része is ott figyelt a gépen (ugye lehetőségekhez mérten az ember a gépen tárolta a játékokat, és nem a borzalmasan kényes floppy lemezeken).
Na az UFO volt az a játék, amin először csak a fejemet vakargattam, és nem igazán sikerült rájönnöm, hogy mi is lehet ez. Hát a Scorch egyszerűsége után a bázisépítgetős, körökre osztott stratégia stílusával való első találkozásom eléggé sutára sikerült. Olyannyira, hogy egy jó darabig jegeltem is a gémet. Aztán csak rávitt a "kockaszív", hogy kitapasztaljam a játékmechanizmust. További gond azonban még maga a 386-os masina volt, amit a játék - nevetséges grafikája ellenére - kegyetlenül meg tudott izzasztani. Akinek volt szerencséje az igazi klasszikusnak számító X-Com játékokhoz, az sejtheti, mennyire bosszantó lehetett kivárni, amikor a gép köre néha 5 percnél is tovább tartott. A "REJTETT CSAPATMOZGÁS" felirat egy életre a memóriámba égett.
Sajnos a fenti problémák miatt az X-Com játékokban való tényleges elmélyülésem már a 486-os időkre tehető. Emlékeim szerint valami Alien nevű játék demóját leszámítva az FPS stílussal is már az "új" masinán ismerkedtem meg igazán. Volt viszont egy nagy előnye a 386-osnak: a DOS nevű csodálatos operációs rendszer. Egyszerű karakteres alapfelülete ne rémisszen meg senkit. Az autoexec.bat fájlba egy sort beiktatva indításkor a gép egyből belőtte a csodálatos DOS Navigator vagy izlés szerint Norton Commander programok egyikét, és máris előttünk volt egy kezdetleges Total Commander (egérhasználattal együtt!!).
Képnézegetésre pedig ott volt egy Sea nevű, DOS-os progi. Azzal lehetett nézegetni a hiányos ruhába öltözött néniket. Szép idők is voltak, az Internet valami elvont fogalom volt. A játékokat egymás között terjesztettük állandóan elbaszódó floppy lemezeken.
Aztán egy nap a gép gondolt egyet, és lefagyott. Tette mindezt természetesen "REJTETT CSAPATMOZGÁS" közben. Na hát egyből Vágási Feri jutott eszünkbe, meg hogy ennek fele sem tréfa. Lévén újraindítás után már nem akart úrja működésbe állni a rendszer. Természetesen egyből elkönyveltük a hardver hibát.
Míly keveset is tudtunk az informatikáról akkoriban még ahhoz, hogy a véletlen egybeesésnél többnek tartsuk a varázslatos Windows 3.1-nevű csilli-villi grafikus operációs rendszer egy hónappal korábbi feltelepítése, és a gép hirtelen halála közötti összefüggést.
Ott álltunk tehát tanácstalanul, azon töprengtünk, mennyibe kerülne szerelőhöz vinni a dögöt, amikor a szerencsének köszönhetően olyan lehetőség pottyant az ölünkbe, melynek végeredményeként poton pénzért egy jó állapotú 486-oshoz jutottunk. Mondanom sem kell, ezután már nem sokat töprengtünk a régi gép sorsán. A 486 DX2 66-os pedig jött, látott és győzött.
De erről majd a folytatásban emlékezek meg! Mára ennyi volt, majd egyszer érkezik a következő rész is, addig is vegyétek elő régi játékaitokat, és szörnyülködjetek... akarom mondani nosztalgiázzatok! :)
