Elhatároztuk, hogy jó lenne valami retró cikksorozat itt a blogon (értsd: Csigafasz Atyaúristen parancsba adta:)). A választás rövid diskurzus után rám esett, hiszen én nem a P2-vel kezdtem ismerkedésemet a videójátékok világával, de ne lepődjetek meg, ha később a témában mások cikkeivel is találkozni fogtok. Na de most csapjunk is bele a retróba!

 Szóval a legelső játékgépemre még valamikor a '90-es években tettem szert. Készüljetek fel a sokkra, ugyanis első gépem egy konzol volt! Sajnos kitartó, majd 10 perces keresgélésem földi maradványai után eredménytelennek bizonyult, a pontos modellre meg már nem emlékszem, de valami akkoriban divatos Atari verziónak a lengyelpiacos változata lehetett.

Hasonlít, de mégsem az igazi!

Volt rajta 64 vagy nemtudommennyi játék, versenyzős, ügyességi, platform, űrhajós, sőt még egy star wars játék is volt, amiben hósiklóval kellett birodalmi lépegetőket kiiktatni. Na annak a Star Wars dallamú prüntyögésére a mai napig élénken emlékszem:) A grafika a csúcskategóriás fekete-fehér CRT tévén lehengerlően szánalmas volt, de érdekelt is az minket akkoriban?

Tudom, szutyok konzolgrafika, de no para, beígérték későbbre a dx11-es patch-et:)

A gépet mi csak "joystickosnak" hívtuk, leginkább azért, mert (mint utólag kiderült) a legdrágább alkatrésze maga a joystick volt. Na jó, igazából tök olcsó volt egy sima hozzávaló joy már akkoriban is, viszont 2hetente egy új pár hamar kikezdte a szülők egyébként sem túl mélyen barázdált pénztárcájának szövetét. Így történt aztán, hogy egyszer kaptunk egy úgynevezett törhetetlen joystick-et. Na persze ide kívánkozna a poén, hogy innentől a lakás összes elektronikai berendezését azokkal törtük össze:) De ettől most tekintsünk el, ugyanis nincs rá idő:) Legyen elég annyi, hogy a híres törhetetlen szlogen nagyjából annyit jelentett, hogy kis szerencsével a jószág egy hónapig is bírta a strapát.

Kiccsaládunk következő szerzeménye egy Commodore Plus 4 számítógép volt (majd később egy 64), amiket a helyi iskola selejtezett le éppen. Ez már a 90-es évek közepe után történt, és be kell vallanom, egyáltalán nem voltam elájulva a masináktól.

Tele voltunk könyvekkel, amikben hosszú oldalakon keresztül sorakoztak a beírandó programkódok, csakhogy aztán két háromszög kergessen egy kört. A hozzá kapott "magnó" meg az istenért sem vitte a Scooter kazit:) Rutinosabb öreg rókáknak üzenem: igen, ennyire nem értettünk a commodore-hoz.

Aztán később kaptunk játékkazikat, itt valami nyuszis-répás logikai szenvedésre emlékszem csak, de ez volt az a pont, ahol éreztem, én valami többre vágyok. Nem sokkal ezután érkezett meg családunk legújabb tagja, a 386-os PC masina.

És ezzel egy új korszak vette kezdetét!

Na de innen majd folytatása következik, melyben a PC-k varázslatos világában történt első szárnypróbálgatásaimról lesz majd szó. Tartsatok velünk legközelebb is, ami majd akkor lesz, amikor úri kedvem úgy tartja:) Addig is kotorjátok elő a padlásról/pincéból régi masináitokat, és nosztalgiázzatok!