Figyelem, ismét egy vendégblogger következik!
Pozzi nevű becses kollegánknak megint túl sok szabadideje volt hirtelen epifániája támadt, és levezette számunkra az egyik legismertebb grimm-mese és a World of darkness nevű híres szerepjátékvilág, valamint egyéb, vámpír tematikájú mondakörök analógiáját. Az eredmény annyira pihent, hogy arra gondoltunk, ez miért is született meg egyáltalán? Aztán rögtön második gondolatunk volt, hogy ha már megszületett, akkor kitesszük! Jó szórakozást:)
Piroska és a farkas - nyilvánvaló összefüggések a jelen függvényében.
Bizonyára mindannyian ismerjük a mesét, gyermekkorunkban több százszor hallottuk, ismerjük a tanmese tanulságát, avagy azt, hogy mindig fogadj szót vagy bezabál a farkas és akkor leshetsz.
Mindezek fényében és ezeket felülbírálva állítom: Piroska VÁMPÍR.
Nézzük a tényeket:
- A nagymama-Piroska családi csoportosulás ősellensége a farkas. Nem nehéz elképzelni, hogy a farkas valójában vérfarkas és a vámpír-vérfarkas ősellentét bizonyítottnak látszik.
- Tudjuk azt is, hogy a vérvonal minden esetben felerősíti a szerzett tulajdonságokat, a génekben hordozott rejtett tudás, képességek, fizikai erő stb. a legújabb nemzedékekben jut érvényre. Pl. a legújabb nemzedék már magasabb, mint az elődei, intelligenciája is folyamatosan növekszik. Érdemes tehát megvizsgálnunk Piroskát, mint a női tagokból álló vámpír család legifjabb tagját:
Egész testét piros ruha fedi, még fején is piros csuklya van. Ezt még játék (virágszedés) közben sem veszi le. Nyilvánvaló tehát, hogy a vámpírok fényérzékenysége - amely pl. a nagymamát még erősen sújtja, hisz elvonultan él a sötét erdő mélyén - Piroskán már csak korlátozottan van jelen, testét ugyan fednie kell, de nem hal meg a fénybe lépve.
Piroska azonban nem fél a farkastól. Érdekes vonulata ez a történetnek, hiszen nyilvánvalóan tudnia kell saját képességeiről és így valószínűleg tud az ősi ellenségességről is. Ez alapján mondhatom, hogy saját fizikai képességei olyan meggyőzőek, amelyek kétségen felül állnak, nincs félnivalója a farkastól.
Nézzük nagymamát... ő egy idős hölgy, aki az erdőben lakik, fénytől védett helyen - ezt már tudjuk. Nagyon öreg már, valószínűleg egy ősvámpír, aki kedvességével és álcázott életmódjával tökéletesen beilleszkedett az emberi társadalomba, ezáltal tizedelve őket.
Tudjuk azt is, hogy mivel jelenleg az erdőben él és a fény árt neki, nem jut friss vérhez, így ezt hozatnia kell - esetünkben Piroskával. Nem lehet véletlen, hogy édesanyja kenyeret és vörösbort küld neki. A vörösbor - amely még a Biblia szerint is Krisztus vérét szimbolizálja -, illetve a voodoo szertartásokból ismert vérrel töltött kenyér, amely a voodoo hiedelemvilág szerint egyébként a szellemvilág erejéből enged táplálkozni nyilvánvalóan a túléléshez szükségesek számára.
A történet egyébként a farkas részleges győzelmével végződne, amely igencsak meglepő a fentiek ismeretében, azonban megjelenik egy harmadik személy, a vadász. Nyilvánvaló számomra, hogy a vadász egy ún. famulus, azaz vámpírok által megharapott, de nem átváltoztatott ember, aki "szülője", a nagymama parancsára jelenik meg fegyverrel, hiszen azonnal átlátja a helyzetet - mintha tudna róla, hogy miként is esett meg ez a furcsa eset és felvágja a farkas gyomrát.
A fő bizonyíték az emberfeletti képességekre csak ekkor mutatkozik meg, miszerint a két vámpír életben, teljes testi épségben mászik ki a farkas gyomrából.
Ki kételkedhet még ezután?