Ismételten szívjunk magunkba egy kis retró hangulatot!

Evvezünk ma kockaságom történetének farvizén, és nézzük meg a szakmai oldalon történt próbálkozásokat:

Na szóval a '90-es évek vége egyre csak közeledett, az asztalon a csúcsszuper 486-os terpeszkedett. A játékokkal hülyére játszottunk már magunkat. A következő lépés egyértelmű volt! Saját játékot készíteni!

Valamikor ezidőtájt alakult meg a Dark Magic Entertainment (DME), amely aztán az évek során egyetlen játékot sem csinált:) Gondolom ez sok kreatívkodást bepróbáló kockatársunk számára ismerős történet. Na de ne legyünk túl szigorúak! Lehet, hogy egy említésre méltó játékot sem sikerült készítenünk, de projektekből nem volt hiány!

Evvót a logónk:)

Az egész bátyámmal, és középiskolai barátjával kezdődött, akik a csodálatos DOS-os QBasic programmal kezdtek el programozni. Első programjuk, az Access nevéhez híven egy beléptető program volt. Egy ablakban kérte a jelszót, és ha az helyes volt, kiírta, hogy belépés engedélyezve. Ha nem, akkor belépés megtagadva. Kábé ennyire volt képes, de arra gyönyörűen. Minderre persze a Basic határain belül, ahol a kis ablak grafikáját is nekünk kellett vonalakként megszerkeszteni. Az egérkezelés pedig valami távoli, megfoghatatlan dolognak tűnt még ekkoriban, úgyhogy maradt a billentyűzet.

Az Access "sikerén" úgy fellelkesültek az arcok, hogy következő projektnek egyből kitűzték egy akkoriban népszerű KJK (Kaland-játék-kockázat) könyvecske, A tűzhegy varázslója címen futó mű szöveges szerepjátékká konvertálását, szintén Basic nyelvet felhasználva. Valahol itt léptem be én a képbe, mint a végnélküli hosszú szövegek begépeléséért felelős baka:)

Sajnos a játék végleges formát sosem öltött, és hamar rájöttünk, hogy Bill Gates bizony jól átvert minket, amikor azt ígérte, hogy 64 kilobájt mindenre elég lesz:)

Na szóval, én valahol itt csöppentem bele az amatőr játékfejlesztés varázslatosnak egyáltalán nem mondható világába:) Ötletekben nálam sosem volt hiány, fejben napi rendszerességgel raktam össze a korszakalkotó játékokat. Hamar rájöttem azonban, hogy mindezzel a kreativitással nem sokra megyek, ha semmihez sem értek közben. Mivel a programozás számomra mindig is kínai volt, így inkább a grafika felé fordítottam figyelmemet. A következő évet az MGI Photosuite programban eltöltött kínkeserves pixelezgetés jellemezte, semmi konkrét projekt nélkül.

Majd nem sokkal ezután összehaverkodtunk 3 helyi sráccal, akik szintén játékfejlesztésbe óhajtottak volna fogni. Az elején le szeretném szögezni: az együttműködés gyümölcse ismét csak zéró darab játék lett. Viszont a közös beszélgetések nagyon szórakoztatóak voltak, ráadásul ekkor kerültek a kezem ügyébe az első PC Guru és PC-X (Zed) magazinok is. De erről talán majd legközelebb írok részletesebben.

A közös együttműködésnek egy másik, sokkal fontosabb következménye is lett: a srácok közül az egyik grafikus volt, és ő ismertetett meg a 3D Stúdió nevű programmal, aminek azóta is nagy kedvelője vagyok (lásd a cg-laikus rovatot).

Egy korai kezdeményezés...

A játékfejlesztés tehát egyhelyben állt a Dark Magic Entertainmentnél, tagjaink azonban szivacsként szippantották magukba a tudást: mi grafikus "mesteremmel" a 3D modellezésben, míg a többiek a Pascal programozásban mélyedtek el.

Nagyon ment az artworközés is, sikeresen találtam is a korszakból pár zsenge próbálkozást, melyek vagy csak úgy, vagy egy-egy a tervezési fázisnál tovább soha nem jutó projekthez készültek:

Hát igen, a világ megváltásától bizony nagyon messze jártunk:)

Na szóval a DME nem nagyon tudott egy épkézláb játékot sem összehozni, és hamarosan a lelkesedés alábbhagyott, a tagok pedig szétszéledtek.

Közben bátyám és haverja, a két alapító tag csinált még egy egészen aranyos kis Pascal-os logikai játékot, Egy South Parkos "ládatologatós" gamét, a főszerepben Cartmannel:) Emellett talán még egy Striptease BlackJack és egy Legyen ön is Milliomos játék készült még el a DME "boszorkánykonyhájában".

Én meg középiskolás lettem közben. A 3D Stúdiót hobbi szinten továbbra is nyomattam. A suliban ismerkedtem meg 2 elborult arccal, akik szintén lelkes játékfejlesztők voltak. Az ilyen körökben mozgók számára könnyen lehet, hogy ismerős a csapat neve: SilverTitan.

Mondanom sem kell, hogy a srácok fényévekkel voltak előttünk. Sok befejezett, vagy ahhoz közeli projekt volt már mögöttük, és éppen a Wizards nevű RPG-n ügyködtek, amiből egy béta, vagy inkább prealfa verzióhoz volt szerencsém, és nagyon tetszett, de aztán nem tudom, hogy pontosan mi lett az ígéretes kezdeményezés sorsa. Sajnos végleges mű sosem lett belőle. Ha valaki furcsállaná, az nem igazán ismeri a "garázsfejlesztések" világát. Itt bizony ez a norma, és ha minden ezredik alkotásból lesz valami, az a nagy meglepetés.

Tervekből sosem volt hiány...

Mindazonáltal a SilverTitan-os scárok újra feltüzeltek minket, jókat beszélgettünk, ötleteltünk közösen akkoriban. A két csapat összefogása valahogy fel sem merült bennünk, bár így utólag nagy ötlet lehetett volna, de akkoriban valahogy mindkét fél nagyon a saját feje után ment.

A DME azonban már sosem talált magára, így további projektek is csak az én élénk fantáziámban körvonalazódtak.

Kryptonon játszódó stratégiai játék? Na ez is mindörökre látványterv marad.

Bátyám rendszerprogramozó képzést végzett el, ahol vizsgamunkájában egy pillanatra ismét életre kelt a Dark Magic Entertainment. Az UFO-Underground egy körökre osztott stratégiai program, sajnos csak egy nagyon alap harcrendszer készült el belőle. A programozás C++-ban történt, a motor 3 dimenziós, OpenGL alapú (a grafikáért ismételten szerény személyem felelt).

Azonban ez a projekt is csak egy újabb név lett a soha el nem készülő alkotások palettáján, amely a DME évtizedes működését jellemezte.

És hogy mi történt ezután? Nos, talán úgy tudnám a legjobban kifejezni, ha azt mondom: felnőttünk. Játékfejlesztéssel kapcsolatos álmainkat pedig lelkünk egy mély, sötét szegletébe száműztük, ahol örökké sajogva emlékeztet majd minket a kérdéssel: Mi lehetett volna?

A 3D modellezést hobbi szinten a mai napig űzöm, és az alapok elsajátítását, valamint azt, hogy egyáltalán elkezdtem ezzel foglalkozni egyaránt a garázsfejlesztésnek köszönhetem.

Amennyire tudom, a SilverTitan is csak névleg létezik már,azonban tagjai grafikusként és programozóként továbbra is az IT szektorban dolgoznak (legutolsó információim szerint).

Ez így leírva talán szomorúan hangozhat, de mi mind nagyon sokat szórakoztunk, és még többet tanultunk ez alatt az idő alatt. Álmok és barátságok születtek, majd kerültek parkolópályára. A mai napig kellemesen emlékszem vissza gyerekkorom eme szeletére.